5. fejezet - Átlagos nap

 Mikor felkeltünk, Dóri ült az ágy szélén..

-Dori! - mondtam megnyugodva, hogy semmi baja.

- Bocsi hogy itt hagytalak titeket, csak anya hívott reggel, hogy menjek haza összepakolni a cuccaim.. - válaszolta.

- Mikor utazol? - kérdezte Niall mély hangon, a szemét dörzsölve.

- Hétfőn.. - válaszolt Dóri a kezét nézve.

- Ma szombat van.. akkor még van egy csodás hétvégénk együtt. - gondolkozott el Niall.

- Mire gondolsz? - érdeklődtem, hogy mit tervez.

-Titok.. - mosolyodott el és nyomott egy puszit a homlokomra - kapjátok össze magatokat - jenlentette ki a végén és kilétsált a szobából.

Dóri ilyenkor már mosolygott. Lerángatta a takarót rólam és a kezemnél fogva behúzott ki a puha ágyból.

- Gyere már! Fel kell öltöznöd! - mondta Dóri, miközben a fürdő ajtót nyitotta előttem. Dóri leültetett a kád szélére és hideg vízzel lelocsolta az arcom. Ilyenkor már persze teljesen magamnál voltam. Megfésülködtem, fogat mostam, majd mikor vissza mentem a hálóba, benéztem Niall szekrényébe. Kiválasztottam egy pólót és felvettem. Persze mindegyik nagy volt rám, de az illatuk akkor is csodás. A széken láttam Niall egyik pulcsiját is, amit még magamra vettem mert kint hűvös volt..

- Hmm.. Jól áll neked - lépett be Niall mosolyogva a szobába, a rajtam lévő cuccait nézve. 

- Most már megtudhatjuk, hogy hova is megyünk? - érdeklődött Dóri. Niall elgondolkozott - Arra gondoltam hogy elsőnek elmegyünk enni - mosolygott el - aztán ami jön.. - tette hozzá, majd kacsintott.

Elindultunk egy közeli palacsintázó felé.. régebben minden reggel ott ettem Niallal mikor nála aludtam. Sok vicces elmék főz ahhoz a helyhez.

Mikor megérkeztünk, leültünk egy üres asztalhoz és rendeltünk. Niall kikért vagy 10 palit magának.. Én örülök ha 2-3-at meg bírok enni..

Nagyon jól elvoltunk, végre láttam, hogy Dóri is boldog. Talán nem is gondol már az elköltözésre..

Mikor észrevettem hogy Niall hosszan engem néz mosolyogva, eszembe jutott hogy miket mondott nekem nemrég.. hogy SZERET..

Megint magamba fordultam.. Kizártam a világot és elgondolkoztam.. Ha Niall tényleg kedvel.. és ha együtt lennénk.. akkor elrontanék egy nagyon jó barátságot.. amit nem akarok!

Mikor újból magamhoz tértem, Niall előtt álltam és a nevemet ismételgette..

- Amy.. Amy.. Jól vagy? - kérdezte kétségbeesett arccal.

Ilyenkor persze már magamnál voltam.

- Igen! Persze. Jól vagyok. - ráztam meg a fejem. Niall megkönnyebbül és megölelt.

- Hol van Dóri? - kérdeztem.

- Mindjárt jön csak kiment a mosdóba - válaszolta.

Pár perc múlva Dóri szomorúan jön felénk..

- Any hívott hogy haza kell mennem, mert el kell intéznünk pár dolgot.. - mondta.

- Máris mész? - kérdeztem Niallal együtt.

- Igen.. De nagyon jól éreztem magam - mosolyodott el Dóri.

Miután Dóri elment, összekaptam magam és pár nap után, ismét haza mentem. Niallt ott kellett hagynom és már az úton is nagyon hiányzott. Mikor hazaértem, anya a konyhában volt.

- Szia kicsim. - köszönt anya és megölelt.

- Szia anya.

- Milyen volt Niallal? - érdeklődött nagy mosollyal az arcán.

- Nagyon jó! Nem tudom, hogy miért távolodtunk el pár éve egymástól.. 

- Az a lényeg hogy most megint egymásra találtatok és remélem sokáig együtt lesztek, mert nagyon fel vagy dobva - mondta anya bolgodan.

Ittam egy pohár almalevet és felmentem a szobámba. Olyan üresnek éreztem.. hogy nincs ott senki.. se Niall se Dóri..

Felhívtam telón Dórit, de nem vette fel.. gondolom pakolt.. Akkor jutott eszembe, hogy nincs meg Niall száma.. Megnéztem a régi telóimba, de nem volt egyikbe se

Délután, filmnézés közbe elaludtam.. 7kor keltem.. mindent elfelejtettem. Nem jutott eszembe se Niall se az, hogy Dóri elköltözik..

Minden visszaállt, ahogy volt régen.. Vacsoráztam, megnéztem este egy filmet és elaludtam.

4. fejezet - Az "ismeretlen" lány.

- AMY!! NIALL!! VÁRJATOK!! - ordította az ismeretlen lány.
- Ki lehet ez? - kérdezte Niall, az utca végén futó lányt nézve.
- Fogalmam sincs.. - válaszoltam rémülten.

Amint közelebb jött, megláttam Dórit és bevágtam Niall elé, majd besrinteltem. Nagyon megjedtem, hogy mi történhetett vele. Mikor egymáshoz értünk láttam, hogy Dóri arca tele van könnycseppel.
- Mi történt Dóri?? - öleltem meg őt.
- Anya azt mondta, hogy el kell költöznünk. - kapkodott levegő után.
- Mi? Hova?? - kérdeztem meglepetten.
- Franciaországba kapott anya állást. És ki kell költöznünk. - szipogott Dóri. Ekkor már én is szomorú lettem, mert Dórival már nagyon rég óta barátnők vagyunk és most erre elmegy. Reméltem hogy ez csak egy rossz vicc, de semmi képpen nem akartam erről most beszélni. Inkább fel akartam valahogy vidítani Dórit, hogy megint a régi legyen.
Átöleltem őt és elvittem Niallhoz, aki inkább nem avartkozott a dolgokba. Bevittük Dórit a házba és Niall kihívott a konyhába.
- Mi történt vele?? - érdeklődött, mire mindent elmondtam neki amit Dóri is mondott nekem. Niallal elkezdtünk gondolkozni, hogy mit csináljunk vele, hogy felejtse el a költözést és ne legyen szomorú.
Azt javasoltam, hogy fektessük le aludni, Niall viszont az alkohol mellett állt és felmutatott egy üveget játékból, mire megütöttem egy kicsit de nevettünk rajta.
Aztán a végén nem találtunk semmi megoldást, ezért az én ötletem mellett döntöttünk.
Mikor visszamentünk a szoba, Dorit sehol se láttuk.
- Hova lett?? - kérdezte Niall a székre nézve, ahova leültettük. Elindultunk megkeresni. Nem láttuk sehol. Kiabáltuk a nevét, de nem felelt. Megnéztük a fürdôben, a szekrènyekben is, de sehol sem volt.  Mikor már felakartuk adni, Niall hálószobályából megláttam, hogy Dóri a telefonjával világít a hátsó kertben. Szóltam Niallnak is és kimentünk hozzá.
- Mit csinálsz itt kint?? Nagyon hideg van! - mindtam Dorinak.
- Gyere be!! -mondta Niall.
- Jólvagyok. Nyugi. Csak váratlanul ért ez az egész és ki kellett jönnöm a friss levegőre. - nyugtatott meg minket Dori.
- Rendben. De akkor is be kell jönnöd!
Dori megadta magát és bejött velünk a házba. Lefektettük a nappaliban lévő kanapéra és hagytuk hogy elaludjon.
- Tudod. Nem így akartam elmondani, de már nem bírom magamban tartani. - mondta Niall és egyenesen a szemembe nézve folytatta - Tudod. Nem csak azért mentem át a te sulodba mert jó haver vagy, hanem mert minden nap, minden egyes percében veled akarok lenni. Ezt nem azért mondom hogy most ugorj a nyakamba.. - viccelődött - hanem azért hogy legyél vele tisztában. - vallotta be. Erre semmit sem tudtam mondani. Teljesen meghaltam ahogy Niall a szavakat ejti ki. És hogy lehet hogy tényleg szeret. Persze már attól bepirosodok ha rámnéz, akkor most képzelem hogy milyen lehet a fejem. Nem mertem a szemébe nézni, ezért a földet tanulmányoztam. Meg se bírtam szólalni.. Nem tudtam hogy most erre mit mondjak. Vagy csak öleljem meg?? Az utolsó mellett döntöttem.
- Ajj te - mosolyogtam és a nyakánál fogva átöleltem, mire ő megfogta két oldalt a derekamat.

Este már nagyon fáradt voltam ezért hamar elaludtam. Niall este még nyomott egy puszit a homlokomra és átölelt.

Másnap egy vázatörésre ébrettem Niallal. Gyorsan kifutottunk megnézni hogy mi történt. Dori megint eltünt. Benéztünk a konyhàba. Láttuk hogy az egyik pohàr esett le a szekrényről.

- Jóreggelt. Remélem nem én keltettelek titeket.. - köszöntött minket Niall anyja.
- Jóreggelt! - köszöntem Niallal együtt.
- Amy! Semmit sem változtál! Nagyon szép vagy. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. Maga pedig egy percet se öregedett. Jól tartja magát - mondtam vissza a kedves szavakat.
- Kedves vagy!! Látom még nem vagytok magatoknál - viccelődött.

Visszafeküdtünk még kb. 2 órára. Mikor újból felébredtünk, ült valaki az ágy mellett..

3. fejezet - Újabb este Niallnél

 Nagyon jó volt ma Niallal a suli. Egész nap csak ketten voltunk. Ugyan az volt az órarendünk ma. Az első szünetekben körbevezettem az iskolán, de mikor magyaráztam neki, akkor úgy láttam mintha nem is érdekelné, inkább csak engem nézett egész végig. Néha ránéztem, akkor egyenesen a szemembe nézett, de éreztem, hogy kezdek vörösödni, ezért elfordultam.

*Megszólalt a csöngő*

Mentünk a tesi öltöző felé.. megmutattam Niallnak hogy hol van a férfi öltöző és otthagytam.. Olyan érzésem volt, hogy egy évre megyek el tőle és megint elveszítem.. hogy nem beszélek vele többet.

Gyorsan átvettem a ruháimat és összefogtam a hajamat hátul, kontyba. Átmentem a tesiterembe. Niallt sehol se láttam..

Kettő kéz ölelt át hátulról. Nem tudtam hogy ki lehet ez..

- Na végre megvagy! - ismertem fel Dóri hangját. - Egész nap azzal a helyes sráccal vagy. Honnan ismered? - érdeklődött Dóri.

- Megijesztettél!! - mondtam, mert még mindig gyorsabban vert a szívem a kelleténél. Miután magamhoz tértem, válaszoltam Dóri kérdéseire.

- Nem ismered meg Niallt? - kérdeztem meglepődve, mert Dórival is egy osztályba jártam általánosban.

- Az a Niall? Niall Horen vagy ki? - találgatta a nevét.

- HORAN!! - javítottam ki. 

- Mióta vagy megint vele? - érdeklődött Dóri.
- Mikor plázáztunk és hamarabb el kellett menned, akkor kifele menet futottam vele össze. Tegnap nála aludtam mert későn nem akartam hazamenni. És nem is voltak otthon a szüleim. 

- Ma is nála fogsz?? - kérdezte Dóri.

- Nem tudom. Lehet hogy ma már otthon lesznek anyáék.. - válaszoltam.

- Ott jön.. - intett a fejével Dóri, az ajtó felé. Niall egyenesen felénk jött. Mire hozzánk ért volna, Dórit elhívta a tanár, hogy egyeztessék a jegyeit. Ezért egyedül vártam, még Niall hozzám ér.

- Hiányoztam? - kérdezte Niall fülig érő szájjal.

- Lehet - vágtam rá, mert nem akartam bevallani, hogy egész végig vele akartam lenni megint és érezni az illatát.

- Lehet? - kérdezte Niall szomorúan. El kellett neki mondanom az igazat:

- Na jólvan!! - adtam fel és mondtam a választ - igen! Nagyon hiányoztál!

Niall ilyenkor persze már mosolygott és nyomott egy kokit a felemre. Ettől persze teljesen áramvonalas lett a hajam és a kontyból kijövő szálak felfele kezdte állni. 

Niall megfordított és nevetve, kiszedte a hajgumit az összekócolt hajamból és az újával "megfésülte", majd több kevesebb sikerrel, új kontyot varázsolt a fejemre. 

Valahogy vissza akartam neki adni, ezért megöleltem és egy idő után, egyre szorosabban és szorosabban  kezdtem el megölelni, de nagyon gyenge voltam, ezért miután feladtam a próbálkozást, hogy kinyomjam belőle a levegőt, megölelt és megforgatott a levegőben.Azt hittem hogy eldob,ezért minnél szorosabban öleltem öt.

A tanár szólt, hogy a fiúk menjenek át a focipályára, mi meg (lányok) kosarazzunk a kosárpáján. 

Néha odajött Niall köszönni és nézni engem hogy hogy bénázok a labdával..

* Végre kicsöngettek*

Ez volt az utolsó óránk. Gyorsan visszaöltöztünk és mentünk ki a suliból. Amint kiléptünk a kapunk, megszólalt a telefonom. Anya hívott.

- Szia Amy - köszönt egyszerre anya és apa.

- Sziasztok! - köszöntem boldogan.

- Azért hívtunk, hogy még maradnunk kell egy napot Londonban.. Majd csak holnap, vagy azután fogunk hazautazni. Remélem nem gond.. - mondta apa. - Ha szeretnél, aludhatsz másnál, vagy akár te is meghívhatod a barátaidat - tette hozzá anya.

- Rendben. Köszi hogy szóltatok. Majd holnap hívjatok még puszi. - köszöntem el és letettem a telefont. 

Picit szomorú voltam, hogy nem jönnek haza, dehát.. legalább Niall itt van nekem. - vigasztaltam magam némán.

- Ki hívott? - jött vissza hozzám Niall, a büfétől, egy szendviccsel a kezében.

- Anya és apa hívott, hogy még nem jönnek haza.. - mondtam. Niall elgondolkozott..

- Este megnézünk egy filmet? - kérdezte mosolyogva. 

- Igen - bólintottam mosolyogva. 

- Elmehetnénk a parkba..  - ajánlotta Niall.

- Rendben. - vágtam rá.

Niall kb. 5 perc alatt betolt egy olyan hosszú sonkás szendvicset, mint a kezem.
- Akkor ma is nálam alszol? - törte meg a csendet.
- Ha nem zavarok, akkor igen - válaszoltam.
- Te? Soha nem zavarsz! - nyugtatott meg Niall és hozzátette - akár hozzám is költözhetsz - kacsintott, mire egy széles mosoly került az arcomra.

Sötétedésig beszélgettünk, aztán elindultunk Niall háza felé. Útközben, megint kézen fogva mentünk, ami picit már furcsa volt, mert hát nem járunk.. De attól még nagyon jó volt. Megint elkalandoztak a gondolataim, hogy milyenek lennénk ketten, de hamar vissza kellett térnem a valóságba, mert Niall elengedte a kezemet, hogy kivegye a rezgő telefonját a jobb zsebéből.
- Szia - köszönt bele. Olyan hangosak voltak a mellettünk elmenő autók, hogy nem hallottam, hogy a vonal másik végén mit mondanak neki.
-Igen nagyon jó volt - mondta Niall, majd egy kicsit elhallgatott.. - Még mindig Amyvel vagyok.. Ma este is nálunk lesz jó? - kérdezte Niall, gondolom az anyjától.
- Rendben. Akkot jó szórakozást nektek.. Köszi. Szia. - tette le Niall a telefonját.
- Ki volt az? - érdeklődtem.
- Anya. Azt mondta hogy ma este nem lesznek otthon.. És hogy átjöhetsz - magyarázta.
- Értem.
Niall vette a kulcsát és ahogy tette volna bele a zárba, egyszer egy lányt láttunk futni az utcán, aki a nevünket ordibálta. Nagyon megijedtem hogy ki lehet az, ezért Niall mögé bújtam és megfogtam a derekát.
- AMY!! NIALL!! VÁRJATOK!! - ordította az ismeretlen lány.
- Ki lehet ez? - kérdezte Niall, az utca  végén futó lányt nézve.
- Fogalmam sincs.. - válaszoltam rémülten.

2. Fejezet - Váratlan fordulat..

 Nagyon jól aludtam ma. Nem is tudom hogy mikor tudtam ilyen kényelmesen feküdni.. Mikor még csukva volt a szemem, ereztem hogy valaki közel hajol az arcomhoz és ad a homlokomra egy puszit. Erre persze már egy nagy levegő után, kinyitottam a szememet.
- Joreggelt. - köszöntött kedvesen Niall. Tudta hogy ilyenkor én még nem vagyok használható állapotban, ezert nem is várt választ és rögtön folytatta:
- 7:00 van. El fogsz késni a suliból! - mondta úgy, ahogy apa szokta reggel.

Gyorsan kimásztam az ágyból és úgy mint egy zombi, bementem a fürdőbe. 20 perc múlva fel voltam öltözve, megmostam a fogam és fésülködtem.
Minden ugyan ott volt mint régen. A fogkefém Niall-é mellett, a kicsi tusfürdőim is a polcon voltak. Niall nem dobott ki semmit sem. Hiába teltek el évek..
Pólónak azt vettem fel, amit Niall kikészített nekem. Igaz hogy picit nagy volt rám, de az illata.. Meghtam tőle. Soha többé nem akartam levenni..

Elkezdtem elgondolkodni, hogy vajon mi lenne ha együtt lennénk.. De Niall bekopogott a fürdönek az ajtaján, hogy késésben vagyok.. Kimentem Niallhoz.
- Készen vagyok - jelentettem ki.
- Remek. Akkor megetünk?? - kérdezte Niall.
- Neked nincs ma sulid??
- Nem! Ma a tanároknak tartanak megbeszéléseket. Egész nap. Úgyhogy itthon leszek.
- Mázlista!! - mondtam szomorúan, mert Niallal akartam lenni egész nap.
Ő ilyenkor nagy kerek szemekkel nézett rám és oda jött megölelni. Ekkor persze már jobb lett a kedvem és a fejem is tűzpiros volt..

Niallal egész úton kézen fogva jöttünk.
-Tudtad hogy néha.. A jókedvért nem mondok igazat?? - tette fel Niall ezt a számomra érthetetlen kérdést.
- Mi? - értetlenkedtem.
- Nekem is van ma sulim.. A tanárok nem mennek el sehova. Inkább én jővök.. - mondta Niall a még mindig furcsa dolgot, miközben Odalépett az információs pulthoz.
- Jónapot. A szüleim tegnap este irattak át ebbe s suliba.. - mondta Niall, ami engem teljesen váratlanul ért.
- Jónapot. Mi is a neve?? - kérdezte kedvesen az idős nő.
- Niall Horan.
- Meg is van! Itt van az órarended. - majd átadott egy papírt Niallnak.
- Köszönöm.
- Gondolom a barátnőd majd körbevezet téged az èpületben?!! - mondta rám nézve. Nem tudom hogy hogy érthette hogy BARÁTNŐ, de jelenleg még mindig sokkos állapotban voltam, hogy Niall átiratkozott miattam.
Nem tudtam hogy mit csináljak, de annyira boldog voltam akkor, hogy azonnal Niall nyakába ugrottam.

Nagyon jó hogy Niallal megint beszélek és.. Egyre jobban kezdem "úgy is megszeretni"..

1. Fejezet - "kettő ismerős, gyönyörű kék szem" *-*

 Ma délelőtt, a legeslegjobb barátnőmmel találkoztam, Dórival. Elmentünk plázázni és mikor éhesek lettünk, beültünk a McDonald's-ba. Ott hülyültünk, de Dórinak 2kor haza kellett mennie.
Én még bementem egy ékszerboltba, megvenni Dórinak azt a karkötőt névnapjára, amit kinézett. Mikor a kijárat fel mentem, lenéztem hogy össze húzzam a kabátomat, erre valaki nekem jött. Gyorsan felkaptam a fejem és belenéztem kettő ismerős, gyönyörű kék szembe.
- Ne haragudj - mondtam, pedig nem is én mentem neki. Nagyra nyíltak az illető szemei és széles mosoly került az arcára.
- AMY! - mondta boldogan a nevemet. Ilyenkor már persze megismertem Niallt, a barátomat, akivel általánosban egy osztályba jártunk.
Niall magához húzott és erősen megölelt. Persze ez váratlanul ért pedig régebben minden nap öleléssel és puszival köszöntünk egymásnak, de az már 3 éve volt és azóta nem is nagyon beszéltünk.
- Rég láttalak. Már hiányoztál - mondta elengedve engem.
- Az új sulimban az első éveiben sokat kellett tanulnom ezért nem nagyon értem rá.. - szedtem össze a mondatot.
- Nagyon sietsz? - kérdezte mosolyogva.
- Nem - vágtam rá egyből.
- Gyere velem - mondta és megfogta a kezemet. Felvitt az épület legtetejére. Elkezdtük megbeszélni hogy mi történt miután már nem beszéltünk. Amikor ő mesélt, nem is tudtam koncentrálni hogy mit is mond.. Csak néztem ahogy beszél. Ő olyan tökéletes volt.
*Elkezdett besötétedni*

- Nem vagy éhes? - kérdezte Niall a hasát fogva.
- Picit. - tudtam, hogy ő mindig éhes ezért gondoltam nézem ahogy eszik én meg megiszok egy forró csokit.
- Remek. Akkor megyünk? - fel ált a padról és a kezét nyújtotta.
Meg se bírtam szólalni hogy több óráig ezt a tökéletes embert néztem most meg a kezét nyújtja. Persze hogy akarok vele kézen fogva menni:$

Niall kirendelt magának egy halom kaját, ami nekem három napra elég lenne..
- Biztos hogy nem kérsz? - kérdezte Niall a tálcáján lévő kajákra nézve.
- Nem köszönöm. - már attól is jóllaktam hogy ránéztem, ezért csak egy nagy adag forró csokit rendeltem magamnak.
Még néztem hogy hogy fér bele ennyi kaja, addig megbeszéltük hogy mostantól úgy mint régen, minden nap találkoznunk kell.

Pont jókor, mikor már nem tudtunk miről beszélni, megcsörrent Niall telója.
- Szia anya. - szólt bele Niall. Mivel elég hangosra volt állítva a telefonjának a hangereje, ezért én is hallottam néha az anyukája hangját.
- Merre vagy? - kérdezte Maura, Niall anyja.
- Összefutottam Amyvel és elszaladt az idő - nézett rám mosolyogva.
- Amy? - kérdezte Maura meglepődve, majd mielőtt Niall rá tudta volna vágni hogy "igen", fojtatta - Akkor hozd át! Nyugodtan itt aludhat.. mint régen.
Mikor ezt meghallottam, úgy tettem mintha nem is oda figyelnék..
- Anya.. az már régen volt.. majd beszélek vele. Mennem kell szia. - erre letette a telefont.
Niall megette az utolsó falatot, addig én azon gondolkoztam, hogyha tényleg ő is akarja hogy ott töltsem az éjszakát, mint régen, akkor mit válaszoljak.. Végül az igen mellett döntöttem, mert a szüleim jelenleg nincsenek otthon és úgyis csak egyedül lennék.

- Nos.. tőlem mehetünk. - jelentette ki Niall.
- Rendben.
Ahogy egymás mellett sétáltunk kifelé, Niall egyre közelebb jött hozzám, majd a bejáratnál, miután összehúztuk a kabátunkat, meg is fogta a kezemet.

Sétáltunk az utcán és amikor nem tudott már mit mondani, akkor feltette a kérdést..
- Tudod.. én közelebb lakok mint te és nem akarom hogy ilyenkor sétálgass az utcán.. ömm.. és esetleg.. átjöhetnél.. és nálam is aludhatnál.. - nyögte ki.
Úgy tettem mintha gondolkoznék, de mindvégig tudtam a választ..
- Végül is otthon most úgy sincsen senki..vagyis egyedül lennék..
- Akkor? - kérdezett rá még egyszer Niall.
- Rendben - válaszoltam.

Út közben egész végig kézen fogva mentünk.

- Lehet hogy már alszanak a szüleim - mondta Niall. Ilyenkor picit megkönnyebbültem hogy nem 12kor kell elmesélnem az életemnek azt a részét, amikor nem beszéltem a fiukkal.
Amikor a házba léptünk, a lámpák le voltak kapcsolva.. gyorsan előre mentem Niall szobája felé, nehogy felkeltsem a szüleit.

Elmentem fürdeni, addig Niall rendet rakott és behozott kajákat. Megnéztünk egy filmet és elaludtunk Niall két személyes ágyán..