4. fejezet - Az "ismeretlen" lány.

- AMY!! NIALL!! VÁRJATOK!! - ordította az ismeretlen lány.
- Ki lehet ez? - kérdezte Niall, az utca végén futó lányt nézve.
- Fogalmam sincs.. - válaszoltam rémülten.

Amint közelebb jött, megláttam Dórit és bevágtam Niall elé, majd besrinteltem. Nagyon megjedtem, hogy mi történhetett vele. Mikor egymáshoz értünk láttam, hogy Dóri arca tele van könnycseppel.
- Mi történt Dóri?? - öleltem meg őt.
- Anya azt mondta, hogy el kell költöznünk. - kapkodott levegő után.
- Mi? Hova?? - kérdeztem meglepetten.
- Franciaországba kapott anya állást. És ki kell költöznünk. - szipogott Dóri. Ekkor már én is szomorú lettem, mert Dórival már nagyon rég óta barátnők vagyunk és most erre elmegy. Reméltem hogy ez csak egy rossz vicc, de semmi képpen nem akartam erről most beszélni. Inkább fel akartam valahogy vidítani Dórit, hogy megint a régi legyen.
Átöleltem őt és elvittem Niallhoz, aki inkább nem avartkozott a dolgokba. Bevittük Dórit a házba és Niall kihívott a konyhába.
- Mi történt vele?? - érdeklődött, mire mindent elmondtam neki amit Dóri is mondott nekem. Niallal elkezdtünk gondolkozni, hogy mit csináljunk vele, hogy felejtse el a költözést és ne legyen szomorú.
Azt javasoltam, hogy fektessük le aludni, Niall viszont az alkohol mellett állt és felmutatott egy üveget játékból, mire megütöttem egy kicsit de nevettünk rajta.
Aztán a végén nem találtunk semmi megoldást, ezért az én ötletem mellett döntöttünk.
Mikor visszamentünk a szoba, Dorit sehol se láttuk.
- Hova lett?? - kérdezte Niall a székre nézve, ahova leültettük. Elindultunk megkeresni. Nem láttuk sehol. Kiabáltuk a nevét, de nem felelt. Megnéztük a fürdôben, a szekrènyekben is, de sehol sem volt.  Mikor már felakartuk adni, Niall hálószobályából megláttam, hogy Dóri a telefonjával világít a hátsó kertben. Szóltam Niallnak is és kimentünk hozzá.
- Mit csinálsz itt kint?? Nagyon hideg van! - mindtam Dorinak.
- Gyere be!! -mondta Niall.
- Jólvagyok. Nyugi. Csak váratlanul ért ez az egész és ki kellett jönnöm a friss levegőre. - nyugtatott meg minket Dori.
- Rendben. De akkor is be kell jönnöd!
Dori megadta magát és bejött velünk a házba. Lefektettük a nappaliban lévő kanapéra és hagytuk hogy elaludjon.
- Tudod. Nem így akartam elmondani, de már nem bírom magamban tartani. - mondta Niall és egyenesen a szemembe nézve folytatta - Tudod. Nem csak azért mentem át a te sulodba mert jó haver vagy, hanem mert minden nap, minden egyes percében veled akarok lenni. Ezt nem azért mondom hogy most ugorj a nyakamba.. - viccelődött - hanem azért hogy legyél vele tisztában. - vallotta be. Erre semmit sem tudtam mondani. Teljesen meghaltam ahogy Niall a szavakat ejti ki. És hogy lehet hogy tényleg szeret. Persze már attól bepirosodok ha rámnéz, akkor most képzelem hogy milyen lehet a fejem. Nem mertem a szemébe nézni, ezért a földet tanulmányoztam. Meg se bírtam szólalni.. Nem tudtam hogy most erre mit mondjak. Vagy csak öleljem meg?? Az utolsó mellett döntöttem.
- Ajj te - mosolyogtam és a nyakánál fogva átöleltem, mire ő megfogta két oldalt a derekamat.

Este már nagyon fáradt voltam ezért hamar elaludtam. Niall este még nyomott egy puszit a homlokomra és átölelt.

Másnap egy vázatörésre ébrettem Niallal. Gyorsan kifutottunk megnézni hogy mi történt. Dori megint eltünt. Benéztünk a konyhàba. Láttuk hogy az egyik pohàr esett le a szekrényről.

- Jóreggelt. Remélem nem én keltettelek titeket.. - köszöntött minket Niall anyja.
- Jóreggelt! - köszöntem Niallal együtt.
- Amy! Semmit sem változtál! Nagyon szép vagy. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. Maga pedig egy percet se öregedett. Jól tartja magát - mondtam vissza a kedves szavakat.
- Kedves vagy!! Látom még nem vagytok magatoknál - viccelődött.

Visszafeküdtünk még kb. 2 órára. Mikor újból felébredtünk, ült valaki az ágy mellett..