3. fejezet - Újabb este Niallnél

 Nagyon jó volt ma Niallal a suli. Egész nap csak ketten voltunk. Ugyan az volt az órarendünk ma. Az első szünetekben körbevezettem az iskolán, de mikor magyaráztam neki, akkor úgy láttam mintha nem is érdekelné, inkább csak engem nézett egész végig. Néha ránéztem, akkor egyenesen a szemembe nézett, de éreztem, hogy kezdek vörösödni, ezért elfordultam.

*Megszólalt a csöngő*

Mentünk a tesi öltöző felé.. megmutattam Niallnak hogy hol van a férfi öltöző és otthagytam.. Olyan érzésem volt, hogy egy évre megyek el tőle és megint elveszítem.. hogy nem beszélek vele többet.

Gyorsan átvettem a ruháimat és összefogtam a hajamat hátul, kontyba. Átmentem a tesiterembe. Niallt sehol se láttam..

Kettő kéz ölelt át hátulról. Nem tudtam hogy ki lehet ez..

- Na végre megvagy! - ismertem fel Dóri hangját. - Egész nap azzal a helyes sráccal vagy. Honnan ismered? - érdeklődött Dóri.

- Megijesztettél!! - mondtam, mert még mindig gyorsabban vert a szívem a kelleténél. Miután magamhoz tértem, válaszoltam Dóri kérdéseire.

- Nem ismered meg Niallt? - kérdeztem meglepődve, mert Dórival is egy osztályba jártam általánosban.

- Az a Niall? Niall Horen vagy ki? - találgatta a nevét.

- HORAN!! - javítottam ki. 

- Mióta vagy megint vele? - érdeklődött Dóri.
- Mikor plázáztunk és hamarabb el kellett menned, akkor kifele menet futottam vele össze. Tegnap nála aludtam mert későn nem akartam hazamenni. És nem is voltak otthon a szüleim. 

- Ma is nála fogsz?? - kérdezte Dóri.

- Nem tudom. Lehet hogy ma már otthon lesznek anyáék.. - válaszoltam.

- Ott jön.. - intett a fejével Dóri, az ajtó felé. Niall egyenesen felénk jött. Mire hozzánk ért volna, Dórit elhívta a tanár, hogy egyeztessék a jegyeit. Ezért egyedül vártam, még Niall hozzám ér.

- Hiányoztam? - kérdezte Niall fülig érő szájjal.

- Lehet - vágtam rá, mert nem akartam bevallani, hogy egész végig vele akartam lenni megint és érezni az illatát.

- Lehet? - kérdezte Niall szomorúan. El kellett neki mondanom az igazat:

- Na jólvan!! - adtam fel és mondtam a választ - igen! Nagyon hiányoztál!

Niall ilyenkor persze már mosolygott és nyomott egy kokit a felemre. Ettől persze teljesen áramvonalas lett a hajam és a kontyból kijövő szálak felfele kezdte állni. 

Niall megfordított és nevetve, kiszedte a hajgumit az összekócolt hajamból és az újával "megfésülte", majd több kevesebb sikerrel, új kontyot varázsolt a fejemre. 

Valahogy vissza akartam neki adni, ezért megöleltem és egy idő után, egyre szorosabban és szorosabban  kezdtem el megölelni, de nagyon gyenge voltam, ezért miután feladtam a próbálkozást, hogy kinyomjam belőle a levegőt, megölelt és megforgatott a levegőben.Azt hittem hogy eldob,ezért minnél szorosabban öleltem öt.

A tanár szólt, hogy a fiúk menjenek át a focipályára, mi meg (lányok) kosarazzunk a kosárpáján. 

Néha odajött Niall köszönni és nézni engem hogy hogy bénázok a labdával..

* Végre kicsöngettek*

Ez volt az utolsó óránk. Gyorsan visszaöltöztünk és mentünk ki a suliból. Amint kiléptünk a kapunk, megszólalt a telefonom. Anya hívott.

- Szia Amy - köszönt egyszerre anya és apa.

- Sziasztok! - köszöntem boldogan.

- Azért hívtunk, hogy még maradnunk kell egy napot Londonban.. Majd csak holnap, vagy azután fogunk hazautazni. Remélem nem gond.. - mondta apa. - Ha szeretnél, aludhatsz másnál, vagy akár te is meghívhatod a barátaidat - tette hozzá anya.

- Rendben. Köszi hogy szóltatok. Majd holnap hívjatok még puszi. - köszöntem el és letettem a telefont. 

Picit szomorú voltam, hogy nem jönnek haza, dehát.. legalább Niall itt van nekem. - vigasztaltam magam némán.

- Ki hívott? - jött vissza hozzám Niall, a büfétől, egy szendviccsel a kezében.

- Anya és apa hívott, hogy még nem jönnek haza.. - mondtam. Niall elgondolkozott..

- Este megnézünk egy filmet? - kérdezte mosolyogva. 

- Igen - bólintottam mosolyogva. 

- Elmehetnénk a parkba..  - ajánlotta Niall.

- Rendben. - vágtam rá.

Niall kb. 5 perc alatt betolt egy olyan hosszú sonkás szendvicset, mint a kezem.
- Akkor ma is nálam alszol? - törte meg a csendet.
- Ha nem zavarok, akkor igen - válaszoltam.
- Te? Soha nem zavarsz! - nyugtatott meg Niall és hozzátette - akár hozzám is költözhetsz - kacsintott, mire egy széles mosoly került az arcomra.

Sötétedésig beszélgettünk, aztán elindultunk Niall háza felé. Útközben, megint kézen fogva mentünk, ami picit már furcsa volt, mert hát nem járunk.. De attól még nagyon jó volt. Megint elkalandoztak a gondolataim, hogy milyenek lennénk ketten, de hamar vissza kellett térnem a valóságba, mert Niall elengedte a kezemet, hogy kivegye a rezgő telefonját a jobb zsebéből.
- Szia - köszönt bele. Olyan hangosak voltak a mellettünk elmenő autók, hogy nem hallottam, hogy a vonal másik végén mit mondanak neki.
-Igen nagyon jó volt - mondta Niall, majd egy kicsit elhallgatott.. - Még mindig Amyvel vagyok.. Ma este is nálunk lesz jó? - kérdezte Niall, gondolom az anyjától.
- Rendben. Akkot jó szórakozást nektek.. Köszi. Szia. - tette le Niall a telefonját.
- Ki volt az? - érdeklődtem.
- Anya. Azt mondta hogy ma este nem lesznek otthon.. És hogy átjöhetsz - magyarázta.
- Értem.
Niall vette a kulcsát és ahogy tette volna bele a zárba, egyszer egy lányt láttunk futni az utcán, aki a nevünket ordibálta. Nagyon megijedtem hogy ki lehet az, ezért Niall mögé bújtam és megfogtam a derekát.
- AMY!! NIALL!! VÁRJATOK!! - ordította az ismeretlen lány.
- Ki lehet ez? - kérdezte Niall, az utca  végén futó lányt nézve.
- Fogalmam sincs.. - válaszoltam rémülten.